Sziasztok,
Félhangosan morogva mentem haza egy BOSU-óráról majdnem 12 évvel ezelőtt, mert soha nem volt kedves a recepciós, alig volt eszköz a teremben, és az egyhangú órarend letörte a motivációm. Balu, a Férjem viccesen megkérdezte, tudnám-e jobban csinálni, mert ha igen, akkor épp most látott egy kiadó fitnesstermet az Arany János utcában, ami új tulajdonosra vár.
Azóta a Veletek töltött közel 4.000 nap alatt a bizonytalanságból magabiztos lelkesedés, a tapasztalatlanságból megfontoltság, a türelmetlenségből bölcsesség, a kíváncsiságból tapasztalat, a várakozásból megérkezés, a hiábavalóságból valódi és különleges érték született.
A Maya apró kis lépésekben haladva, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra telt meg lüktető élettel, felnőtt mosolyokkal, gyerek kacajokkal, fáradt sóhajokkal, hálás ölelésekkel és az összetartozás múlhatatlan erejével. Együtt kovácsolódtunk össze mozogni vágyó emberekből őszinte és szeretetettel teli közösséggé. Kitartóan róttátok a lépcsőket a második emeletig a sokszor elviselhetetlen üveglépcsőházban a régi helyünkön. Követtetek minket a kényelmes, tágas és sokszínű szomszédságba. Könnyekig meghatottatok bennünket mindkét bezárás alatt az irigylésre méltó és elképesztően kitartó online közösségünkben. És jöttetek most is végeláthatatlanul az utolsó napokban, amikor már csak a búcsúnak volt itt az ideje.
Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer mindenkinek utoljára köszönök majd, ahogy belép az ajtón; hogy mennyire elszomorít, ahogy minden Mayas órából, találkozásból, mosolyból eljön az utolsó… Közben folyamatosan olvastam a jó híreket, hogy minden edzőnket tudtok majd valahová követni, és szégyenkezve ismertem fel, hogy először irigykedem a többi teremre, és csak utána leszek boldog, mert tudom, a Mayas oktatók bárhol sikeresek lesznek.
Féltem az utolsó héttől. Féltem, hogy biztosan megnehezíti az elengedést, ahogy végig kell néznem, hogyan fogy el körülöttem a levegő, hogyan lesz a tér a bútorok és eszközök nélkül egyre üresebb, szürkébb és kihaltabb. Mint amikor egy gyógyíthatatlan beteg fogy el a szerettei szeme láttára napról napra egyre jobban. És aztán megérkeztetek, minden egyes napot beragyogva hálával, támogatással, bíztatással és kifogyhatatlan szeretettel! Együtt sírtunk, idéztünk fel szép emlékeket, kapaszkodtunk egymásba és próbáltuk elhinni, hogy minden okkal történik, és igazán boldogak lehetünk, hogy ennyi éven át egy csapathoz tartoztunk és rengeteg barátra tettünk szert.
Az elmúlt napokban több, mint 150 helyre költöztünk be azáltal, hogy mindannyian elvittetek egy pici darabot egy súlyzó, egy labda, egy kép, egy bögre vagy akár egy falióra formájában. A Mayas szív már ott dobog a nappalitokban, gyógytornászoknál, óvodákban, rendelőkben, más fitnesstermekben, irodákban, sőt még egy zenekar is ránk fog gondolni, amikor a hangfalállványát kinyitja egy koncert előtt. Olyan ez, mint egy szívátültetés, de a Maya szíve nem egyetlen, hanem rengeteg nagyszerű embernél dobog és él tovább, így nem kell soha többé amiatt aggódnom, hogy elfelejtetek bennünket, hiszen nemcsak a közösen töltött idő emlékeiben, hanem ezekben a tárgyakban is továbbélünk, és azt reméljük, hogy mindig eszetekbe jutunk majd, ha látjátok, kezetekbe veszitek vagy használjátok őket. Nem tudok ennél felemelőbbet elképzelni, és nem tudok eléggé hálás lenni Nektek ezért!
Ma reggel leadtuk a kulcsainkat. A miénk volt ez az épület, bár nem volt a sajátunk, mégis második otthonunkként gondoltunk rá mindig, annyira szerettük. Felfoghatatlan, hogy a falak továbbra is ott állnak majd, az ajtók nyitásra, a helyiségek életre várnak, de Ti és mi sem lépünk már be soha többé.
Le sem tudnom írni, mennyire fogtok hiányozni Ti, a mi csodálatos vendégeink, a fantasztikus edzőink és oktatóink, a bámulatos recepciósaink és minden remek kollégánk, akivel valaha együtt dolgoztunk. Nem maradt megvalósítatlan álmunk a Mayaban. Ami a szívünkben dobogott, ami a fejünkből kipattant, azt mind-mind megvalósíthattuk Veletek, és így nincs űr bennünk.
A Mayas vendégek a legfantasztikusabbak a világon, ezért tegyetek jót Magatokkal és a termekkel, ne hagyjátok abba a mozgást, járjatok órákra, sportoljatok, és gondoljatok szeretettel ránk, ahogyan mi is tesszük Veletek!
Azt mondják, ahol bezárul egy ajtó, ott kinyílik egy ablak. A Maya Fitness vasárnap örökre bezárt, de ki tudja mit tartogat az élet... Ha olyan ablakot nyitunk ki, amin érdemes lesz bekukucskálnotok, akkor mindenképp szólunk Nektek!
Egy biztos: aki egyszer Mayas volt, örökre Mayas is marad! Vigyázzatok Magatokra!
Szeretettel ölelünk Benneteket, és végtelen hálával köszönjük az együtt töltött éveket!
Szabó Irén (Via) és Fodor Balázs Gábor (Balu)
|
